Gondolatok az öregségről

A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!

*

De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!
Várnai Zseni

Válasz

jazsoli5: Demokrácia

.
Nékem a demokrácia:
szabadságot, életet és munkát jelent,
hol tisztességes polgárként élhetek,
s nem megfélemlítések közt tengetem életem.

Hol a beszabályozások:
nem csak "kisemberre" vonatkoznak,
aki sohasem találja meg a kiskapukat,
kinek a fizetése szabad préda,
a felét megvonják, de
csak megszorítást kap cserébe.

Hol a munkát, munkást megbecsülik,
a becsületes munkát meg is fizetik,
hol addig dolgozhatom, míg erőmből futja,
s nem kötnek útilaput a talpamra.

Hol nem írnak le, mint embert,
ha harmincöt éves elmúltam,
s nem kell aggódnom, reszketnem,
ha mégis utcára kerültem.

Hol gyermekeimet szerényen felnevelhetem,
s nem kell éjjelente azon töprengenem,
hogy elfogyott már az összes pénzem,
honnan, miből lesz majd holnap kenyerem.

Hol a kölcsönöket vissza tudjuk fizetni,
( mivel csak így tudunk megélni!)
a bank nem uzsorakamatra kölcsönzi,
s nem rettegünk, hogy fejünk fölül a házat elviszi.

Hol az idős embert is megbecsülik,
mert szép az öregkor, ezt beszélik,
de kérdezem én, hogy kinek,
mivel nehéz a megélhetés a legtöbbnek.

Hol egy bérből meg lehet élni,
nem kell másodállásért rohanni,
hol a pihenés, szórakozás természetes,
s nyáron a család nyaralni is elmehet.

Sokan közülünk külföldre is elmennek,
hogy családjuknak biztos megélhetést teremtsenek,
ez a hazánk, nem szeretnénk elmenni,
itt akarunk emberhez méltó módon élni!!

Én nagyon várom azt a napot,
mikor a demokrácia, nem lesz elvont fogalom,
mikor mindenki feszültségtől mentes
egyszerű, de boldog életet élhet!!

Válasz

Váci Mihály

Szelíden, mint a szél

Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.

Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.

Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
- golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.

Válasz

Schein Gábor: Magyarország, te örökös…

.
Magyarország, te örökös hiányjel,
üresen beadott dolgozat,
gazzal fölvert temető, kolduspersely,
kartográfiai vállalat!

Te vér, te föld, te rémes emlék,
te részegen kurjongató szörnyalak,
képernyőnkön vacak szellemkép,
akkor se vagy már, ha megszólítalak!

Akkor sem vagy, ha megint rólad szaval,
aki csak egy percre volt szabad.
Gyerekágya újra ravatal,
nézd elhülyített, szegény fiad!

Akkor sem vagy, ha van még, ki élne itt,
bízna benned a reménytelen,
míg föl nem zabálod mind a sejtjeit,
sötét folt vagy a röntgenfelvételen.

Magyarország, te örökös hiányjel,
fölötted az idők fáradt kézjegye!
Mindegy már a térkép, az érmén a fej,
csak érjen véget a rossz mese!

Válasz

Illyés Gyula (1902-1983)

Haza, a magasban

Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
bátrabb új hont a mult időkben
fürkészni, mint a jövendőben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad
özönli el a tiszta tájat,
ha útaink megcsavarodnak,
mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,
csak mondd a szókat, miktől egyszer
futó homokok, népek, házak
Magyarországgá összeálltak.

Dühöngő folyók kezesedtek,
konok bércek – ezt ne felejtsed,
ha megyünk büszke szájjal vissza,
mint várainkba, titkainkba.

Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,
nem ölhet, mi csak ölne minket,
mormolj magadra varázsinget,
kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezőkön jártál,
szedd össze, pajtás, amit láttál,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,
hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévig
némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
szavaid annál meglepőbbet
dörögnek majd a kérdezőknek.

Figyelj hát és tanuld a példát,
a messzehangzóan is némát.
Karolva könyvem kebelemre,
nevetve nézek ellenemre.

Mert ha sehol is: otthon állok,
mert az a való, mit én látok,
akkor is, ha mint délibábot,
fordítva látom a világot.

Igy maradok meg hírvivőnek
őrzeni kincses temetőket.
Homlokon lőhetnek, ha tetszik,
mi ott fészkel, égbemenekszik.

Válasz

Vajda János: Éljen a köztársaság

.
Nép. dicső kiszenvedett nép,

Oh emeld föl homlokod!

Nézz az égre istenedhez,

És köszönd meg e napot

És kiáltsd el, hogy reá le-

Hulljanak a koronák,

S hallja meg ég, pokol és föld --

Éljen a köztársaság!



Reng a föld, visszhangzik a lég,

Elbujdosnak a sasok;

A bérc kevély cédrusának

Koronája csikorog.

Az isten beszél a földdel,

Ki ne hallaná szavát?

Mert az isten szava örök:

Éljen a köztársaság!



Az itélet napja jött el,

A jóslat teljesedik:

"Bűnben elfolyt ezredév, de

Nem a kétezredik."

Eljött az itélőbíró,

A megbántott nép s kiált:

Vesszen a bűn, légyen erkölcs.

Éljen a köztársaság!



Nem halljátok a leszállott

Igazságnak angyalát?

S mely a sírokat kinyitja,

Az idéző trombitát?

Fölkel a történet, a mult

A temetett gonoszság,

És kétségbeesve hallja:

Éljen a köztársaság!



És ti, a kor rákfenéi,

Királyok -- le veletek!

Nincs a földön és alatta,

Nincs sehol menhelyetek.

Fölvet a sír és a kunyhó?...

Ott a nép, ott van birád!

Vesszen a bűn szabadalma,

Éljen a köztársaság!



Le veletek a pokolnak

Érdemelt lángjaiba!

Fejeteken olvadozzon

Koronátok aranya!

E pokol... a nép emléke

S átka, mely rátok kiált:

Vesszen a bűn, legyen erkölcs,

Éljen a köztársaság!



Nép, kiszenvedett `magyar` nép,

Oh emeld fel homlokod,

Nézz az égre istenedhez,

És köszönd meg e napot!

És kiáltsd el, hogy reá el-

Halványuljon a világ,

S csodálkozva mondja veled:

Éljen a köztársaság!

Válasz

Az emlékeinknek örvendhetünk még, amire gondolni sem mertem valaha!

Válasz

MÁJUS ELSEJE

Hivatalosan a munka ünnepe.
Világszerte ünnep, még ha sokaknak nincs is most mit ünnepelni.
Mert kényszer volt egykor a munka..... ma sokaknak vágyálom.
Nem kívánom vissza a táblavivős, harsogó kötelező felvonulásokat.
Annál inkább a családokat, munkatársakat közelebb hozó vidám
majálisokat.
Ilyenkor zöld gallyakat tettünk a gépekre, 30-án a szokásosnál is
alaposabban kitakarítottuk munkahelyünket, ünnepeljenek ők is...
Hol vannak már azok az ósdi nagyüzemi műhelyek? Ha állnak is még
sok helyen a falak, elhagyatottak, ablakaik kiverve.

,,Bár falatok tövében méteres gyom terem
Én kedves falak, rátok emlékezem.
S hol vagytok már Ti öreg mesterek,
Kik dalt dúdoltatok, míg jártak a kezek.? ,,

S egy kicsit emlékezve a régiekre gondolatban ünnepeljünk most is.
Ha kell sörrel virslivel, de akár anélkül is.

Válasz

Radnóti Miklós: Majális

A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyet a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába meg fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg,
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

Válasz

József Attila
MUNKÁSOK KÓRUSA

.
A világ szakszervezeteinek

A vekker nem tud semmiről,
a munkásember bériről,
hamar megfáradt férfiről,
az asszonyok jó vériről!

Csak két kezünk, sok gyerekünk,
téglát és zsákot emelünk,
óh - botor ellenségeink
jövőjéért is szenvedünk!

Óh kalapáljuk a vasat,
mert a vas szíve meghasad,
ha nem verjük ki rajta, mit
embernek sírni sem szabad!

Óh jó a jövőnek: jövőnk!
Óh jó az ételnek: erőnk!
Óh jó az igazságnak is:
győzni fog mégis mivelünk!

Nincs géppuskánk, se templomunk!
Egy héten hatszor meghalunk!
Mert nékünk jaj! jaj: széthuzunk
és pusztulunk! és pusztulunk!

1928 eleje

Válasz