Állítja: a kormánynak nem sikerül úgy bekebeleznie az Alkotmánybíróságot, ahogy szeretné. Az új alkotmány tartalmát pedig a médiatörvény körüli nemzetközi visszhang tompította. A politológust a Politikatörténeti Alapítvány által szervezett Mit üzen és mit ígér az új alkotmány? című konferencián tartott előadása után LAMPÉ ÁGNES kérdezte.

- Hogyan lesz az új alaptörvényből a nemzet alkotmánya?

– Alkotmány már van. Az elmúlt húsz évet tekintve pedig az a különleges helyzet állt elő, hogy míg az 1989-es alkotmányt az egypártrendszer keretei között többpártrendszerre fogalmazták, most többpártrendszerben egypárti alkotmány született.

- Egy párt nem a nemzet. Szóval? 

– Az előző alkotmány legalitását nem kérdőjelezték meg, legitimitása viszont folyamatosan töredezett. Bár amíg az akkori kormányzó párton belül nem indultak meg a belső villongások, a legitimitás kérdése a periférián maradt. A jelenlegi helyzetért pedig nem az alkotmány a hibás, a rendszerváltás rendszere került válságba. Az pedig, hogy az alaptörvény a nemzet egészének szól-e, nemcsak az új alaptörvénnyel kapcsolatban vetődött fel, az azonosulók száma soha nem tíz- vagy tizenötmillió.

- Az alkotmányozás során egy pártját elhagyó balos, Szili Katalin állt elő a javaslataival. Ha ezekből a Fidesz gesztusként bármilyen apró részletet beemel az alkotmányba, Szili igennel szavaz, és a Fidesz nem marad egyedül. Más imázsa lett volna a „nemzet alkotmányának”. Miért nem lépte meg?

– Mivel a „demokratikus ellenzék” nem vett részt az alkotmányozásban, ezzel kifejezte, hogy az alaptörvényt nem tekinti magára nézve legitimnek. Szili Katalin a Nemzeti Konzultációs Tanácsban való részvételével viszont konstruktív ellenzéki szerepet vállalt. Azzal, hogy a Fidesz az alkotmány elfogadásánál még egy apró gesztust sem tett felé, bár módjában állt volna, kinyilvánította, hogy konstruktív ellenzékiségre sincs szüksége.

- Sőt, lejáratta Szilit.

– Ha nem vesz részt a Nemzeti Konzultációs Tanácsban, a két oldal együttműködését hitelesen szorgalmazhatta volna. De azzal, hogy belépett, legitimálta a folyamatot, amivel valóban kínos helyzetbe került. Az általános üzenet pedig ismét az, hogy a Fidesznek konstruktív ellenzékiségre sincs szüksége.

- Előadásában ezzel kapcsolatban Orbán kötcsei beszédére hivatkozott.

– Orbán ott valóban egyértelműen fogalmazott: „Nincs olyan közös érték, amit mindkét fél elfogad.” Ez azt jelenti, nincs konszenzus, és a régi elitre – elvi alapon – nincs szükség.

- Ön 2010 áprilisában a Fidesz várható kormányra kerüléséről azt írta: „A választások után vajon változatlanul tovább élnek-e a köztársaság 1989-ben kialakított normái és intézményei, vagy az Orbán-kormány és a Fidesz sokszor hangoztatott törekvései jutnak érvényre, amelyek szerint a politikai rendszert a domináns jobboldali párt hatalmi igényeihez kell igazítani.”

– A válaszutakat próbáltam vázolni. Orbánnak rendelkezésére állt volna az a mérsékelt jobboldali, a konszenzuális politika hívei részéről támogatott lehetőség, hogy a társadalmi problémák súlya miatt szélesebb összefogással éljen. Nem élt vele.

- A „köztársaság normáival” is hasonlóan járt el?

– A köztársaság államformaként szerepel ugyan az alkotmányban, de kikiáltásának napja – 1989. október 23. – nem ünnepnapja a köztársaságnak. Ha úgy tetszik, ezzel lefokozta azt.

- Az ország nevéből kikerült a köztársaság elnevezés. Azt is lefokozta?

– Hasonlóra találunk példát a nemzetközi alkotmányozásban, de ez csak a jobboldali folklór része. Nagyon sok ilyen eleme van az alkotmánynak, semmi különöset nem látok benne.

- A Velencei Bizottság titkára kérdésünkre épp azt emelte ki, nem érti, mi a cél ezzel.

– Ez egy hívószó. Emlékezzen vissza: beszédei végén Orbán mindig Magyarországot emlegeti.

- Az azért nem mindegy, hogy Orbán emlegeti, vagy bekerül az alkotmányba.

– Olyan, mintha a preambulumot, a nemzeti hitvallást, valamint az alkotmány szövegét – Kukorellyt idézve – két kéz írta volna. Az előbbi valóban az érzelmekre ható, folklórelemeket is használ, ami bizonyos körök számára jelzés: ez az ő alkotmányuk.

- Ugyanilyen hívószó a kereszténység beemelése az alkotmányba? Sokan az állam és az egyház szétválasztásának felfüggesztését látják benne.

– Ez azért kicsit más. Korábban itthon és Európában is súlyos viták voltak erről. Magam is részt vettem olyan uniós nagybizottsági ülésen, ahol az akkori szociálliberális kormány elfogadta, hogy adott esetben nem ellenzi a kereszténység bekerülését az EU-alkotmánytervezetbe.

- Most nincs szó alkuról.

– Igaz. Csak arra célzok, bizonyos politikai alkuk normális légkörű alkotmányozás keretében elképzelhetőek lettek volna. A Szent Korona már 1996-ban hivatkozásként bekerült az akkori szabályozási koncepcióba, igaz, a Fidesz akkor passzív volt ebben a kérdésben.

- Az új alkotmány viszont megszületett, méghozzá Szent Koronával és kereszténységgel. Hogyan hat majd mindez a sarkalatos törvényekre és a mindennapi életünkre?

– Megint nagyon jogászi nemzet leszünk, ezek a viták sokkal nagyobb terepet kapnak majd. És a kormányzati szándék is egyértelmű: az Alkotmánybíróságot be kell kebelezni. Egyelőre lehetetlen megjósolni, milyen szerepe lesz a testületnek.

- A 98 százalékos különadótörvény körüli történésekből kiindulva nem sok jót lehet jósolni.

– A testület – bár megfogalmazódtak jogos kritikák – alapvetően védhető álláspontot képviselt.

- A törvényt kétszer is alkotmányellenesnek minősítette, ennek ellenére – minimális módosítással – újra a parlament elé került, amelyet az el is fogadott.

– A kormány nem érte el az eredeti célját.

- Az Alkotmánybíróságnak pedig csorbult a tekintélye. 

– A kormányé még inkább. És ne felejtsük: az Alkotmánybíróság az elmúlt két évtizedben minden vitatható döntése ellenére nemzetközi színvonalon teljesített.

- Eddig. Az imént említette: a kormány előbb-utóbb bekebelezi.

– Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy a kormány ilyen irányú törekvése egyértelmű.

- Nem fog sikerülni? 

– Biztos vagyok benne, úgy nem, ahogy a kormány szeretné. A 98 százalékos különadó ügye valóban kivételes. Igazi hungarikum. Az önkormányzati választásokig pontos forgatókönyv szerint működött a Fidesz gőzhengere. A 98 százalékos különadó ügye okozta az első megakadást; az Alkotmánybíróság döntésére a Fidesz prominensei láthatóan nem voltak felkészülve.

- Stumpf István nevét rebesgetik az Alkotmánybíróság új elnökeként. 

– Iskola- és intézményteremtő, személye alkalmas lehet a posztra.

- Megválasztásakor nem épp ezek az érvek hangoztak el.

– Az más kérdés. Már bent van, erről beszéljünk. Képességeit tekintve alkalmas. És ne felejtse: Stumpf és Orbán kapcsolata igencsak hullámzó. Stumpf volt az egyik, aki Schmidt Máriával és Áder Jánossal, mondjuk úgy, más szerepet igyekezett találni Orbánnak a 2006-os választási vereség után. Stumpf talán még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy egy új párt elnöke legyen. Az viszont igaz, hogy az Alkotmánybíróság elnökének jelentős befolyása van arra, ki milyen ügyet kap. És azzal is tisztában van, melyik alkotmánybíró milyen álláspontot képvisel.

- Ezért sem mindegy, ki lesz a testület elnöke.

– A sarkalatos törvények hátravannak, az alkotmány hatályba se lépett. Pokol Béla egy cikkében szóvá teszi, hogy az Alkotmánybíróságnak a nemzeti hitvallás, a történelmi alkotmány és a sarkalatos törvények szellemében kell értelmeznie az alaptörvény egészét. Mivel az utóbbiak végül kikerültek belőle, az Alkotmánybíróságnak megmarad a lehetőség, hogy a most születő sarkalatos törvények esetében megsemmisítsen vagy eljárjon. Ilyen módon az alkotmányt a sarkalatos törvények felől lehet majd megtámadni vagy megváltoztatni.

- Úgy hírlik, a médiatörvény körüli események is befolyásolták az alkotmány tartalmát.

– Így igaz. Az eredeti tervekhez képest emiatt jóval visszafogottabb lett a tartalma.

- A médiatörvény miatt megtorpant a gőzhenger?

– Nem hirdetnék végeredményt, még csak félidőnél se tartunk.