Magas vérnyomás: a kálium a barátod



Miért káros szervezetünknek a túl sok só, jobb-e az, ha ételeinket nátrium helyett káliumban gazdag sókkal sózzuk? Érdemes-e magas vérnyomás ellen C-vitamint szedni, és hatásos vérnyomáscsökkentő-e a fokhagyma, a levendula és bármilyen gyógynövény? Dr. Barna Istvánnal, a Magyar Hypertonia Társaság titkárával a táplálkozás és a magas vérnyomás kapcsolatáról beszélgettünk.



A közelmúltban Só Stop! néven program indult Magyarországon a konyhasó, azaz a nátriumbevitel csökkentésére. A programba bekapcsolódott a Magyar Hypertonia Társaság is. Mi köze a magas vérnyomásnak a konyhasóhoz?

A vérnyomásértéket számos faktor befolyásolja, többek között hormonális tényezők és folyadékháztartásbeli elváltozások. A szervezetben lévő folyadékmennyiséget, orvosi nevén plazmavolument pedig döntően a vese működése és a nátrium-anyagcsere határozzák meg. A nátrium megköti a vizet, a folyadékot, ennek következtében megnöveli a szervezetben a folyadékteret, valamint a vérnyomás-szabályozásban szerepet játszó perctérfogatot (a szív által egy perc alatt kilökött vér mennyisége - szerk.), aminek következtében fokozódik az érfalra nehezedő nyomás. Egyébként már közel 150 éve leírták, hogy szoros összefüggés van a nátriumfogyasztás és a vérnyomásérték között. Ugyancsak már a korai időkben észlelték, hogy a nátriumfogyasztás mérséklésére csökkent a vérnyomás érték is.

A 2009-es óvodás menza felmérés eredménye szerint már a kicsik is a napi javasolt sómennyiség háromszorosát fogyasztják, mégis a magas vérnyomás jellemzően a középkorúak és az idősek betegsége. E szerint a fiatal szervezetet nem viseli meg annyira a túlzott sófogyasztás?

Tény, hogy az életkor előrehaladtával sokkal szorosabb az összefüggés a nátriumbevitel (sófogyasztás) és a vérnyomás emelkedése között. Ennek egyik oka, hogy a vese nátriumkiválasztó képessége az életkor emelkedésével csökken. A másik probléma, hogy a korral a nyelv só érzékelő képessége is lecsökken, és ezért az idősek jellemzően nagyobb mértékben sózzák meg ételeiket, mert nem érzik a sót.

Mennyire függ a génektől a magas vérnyomás? Elképzelhető, hogy valaki hiába csökkenti a sóbevitelét, a vérnyomása mégsem mérséklődik?

Nagyszámú vizsgálat bizonyítja, hogy a genetikának, az egyéni nátriumérzékenységnek nagy szerepe van abban, hogy kinek mennyire csökken a vérnyomása, ha mérsékli só (nátrium) adagját. A magas vérnyomás betegséggel kapcsolatban eddig közel 80 gént írtak le, és ezek nagy része a nátriumszabályozással áll összefüggésben. Napjainkban bizonyossággal állítható, hogy talán nem túl távoli jövőben a genetikai forradalmi fejlődése lehetővé teszi a sóérzékenységnek megfelelő diétás tanácsadást, de egyelőre ez még csak a kísérletes tudományban létezik. Az egyéni érzékenységtől függetlenül kijelenthető azonban, hogy a nátriumbevitel mérséklésével csökken a vérnyomás. Akinek erre kicsit érzékenyebb génjei vannak, annál lehet, hogy nem 10, hanem 14 higanymilliméterrel. Aki pedig a nátriumra legkevésbé érzékeny génváltozatokkal rendelkezik, annál pedig lehet, hogy 10 helyett lehet, hogy csak 6 higanymilliméterrel, de a lényeg, hogy csökken. Aki nem hiszi, próbálja meg.

A statisztikák szerint a magyar ember napi átlagos sóbevitele 15-20 gramm, szemben az ajánlott 5-6 grammal. Drasztikus szemléletváltást igényelne, hogy nátriumfogyasztásunkat rövid időn belül harmadjára csökkentsük.

2009 decemberében a Magyar Hypertonia Társaság kongresszusán a Portugál Hipertónia Társaság elnöke tartott egy összefoglaló előadást. Portugáliában a legkedveltebb kenyér nátrium tartalma kilogrammonként 20 gramm volt, miközben a törvényi szabályozás egyébként 14 grammot engedélyezett, de ezt messze nem tartották be. A sóbevitel csökkentésére ötéves programot indítottak: sportolók, művészek adták hozzá a nevüket, óriási volt a társadalmi nyomás, hogy a pékek is csökkentsék a kenyéráruk nátriumtartalmát. Egészen minimálisan mérsékelték, de már három év alatt populációs szinten a szisztolés vérnyomás értéke (a vérnyomás első értéke - szerk.) 4 higanymilliméterrel csökkent, a stroke kialakulásának gyakorisága pedig 20 százalékkal volt kevesebb. Több nagy nemzetközi felmérés is igazolja, hogy azokban az országokban, ahol nagyobb a nátriumbevitel, lényegesen gyakoribb a stroke, azaz az agyvérzés kialakulása.

Az OÉTI honlapján elérhető az egyes élelmiszerek sótartalma. E szerint egy zsemle 1,4-1,6 gramm sót tartalmaz, háromból tehát szinte megvan a napi ajánlott mennyiség, és akkor még nem tettünk bele sajtot, amelynek szintén magas a sótartalma, 100 grammonként 2-4 gramm. Vagy disznósajtot, amelynek 10 dekájában 4 gramm só van. Egyértelműen látszik, hogy érezhető változást csak az iparon keresztül érhető el.

Biztosan így van, hiszen a táplálkozásból származó nátrium (só) több mint 70 százaléka a kész élelmiszerekből származik. Azonban nem felejthetjük el, hogy évezredek óta a só a konzerválás leghatékonyabb és legbiztonságosabb eszköze. Ám míg táplálékaink élettartamát meghosszabbítja, a mienket lecsökkenti. Az OÉTI vizsgálta egyébként, hogy hogyan változott az egyes pékáruk nátriumtartalma az elmúlt években. Míg 2006-ban egy zsemlében 1,36 gramm só volt, most 1,42 gr. Míg korábban 10 dekagramm kenyérben 1,51 gr, most 1,6 gr. Orvosilag nagyon nehezen magyarázható meg ez a változtatás.....

Addig is, amíg az élelmiszeripar megmozdul, mit tehetünk mi magunk?

Használjunk sóhelyettesítőket, fokozatosan csökkentsük a nátriumbevitelünket - például legközelebb a levesbe ne két kanál sót, hanem csak másfelet szórjunk. Módosítsuk az általunk használt só fizikai formáját, azaz minél apróbb kristályokat szórjunk ételeinkre, és csapjuk be szervezetünket, szórjuk meg sóval csak az étel tetejét.

A sóhelyettesítők alatt elsősorban azokat a fűszereket értjük, amelyek nem tartják vissza a szervezetben a nátriumot, ilyen például a bazsalikom, a rozmaring, a kömény. A konyhasót helyettesíthetjük csökkentett nátriumtartalmú sókkal is - van olyan például, amelyik egyharmad nátriumkloridot és kétharmad káliumkloridot tartalmaz. Íze szinte megegyezik a konyhasóéval, mégis sokkal egészségesebb, súlyos vesebetegeknek nem ajánlott a túlzott káliumbevitel.

Gyakran szoktuk idézni azt az híres, érdekes elemzést, amelyet Dél-Amerikában, Venezuelában, Yanomamo indiánok körében végeztek. A törzsben a hipertónia gyakorisága nulla: a napi nátriumbevitelük átlagosan 1 gramm, viszont a káliumbevitelük óriási, ami zöldség- és gyümölcsfogyasztást jelez.

Nézzük meg a vásárolt ételek nátriumtartalmát! A legegyszerűbb ez az ásványvizek esetében: azt szoktuk ajánlani, hogy hipertóniás beteg 40 mg/liternél több nátriumtartalmú ásványvizet ne fogyasszon. Természetesen más a helyzet akkor, ha valaki intenzíven verejtékezik, szaunázik, sportol.

A nátriumon kívül van-e más olyan ion, nyomelem, amely befolyásolja a vérnyomás alakulását?

Nagyon sok olyan vizsgálat történt, hogy különböző tápanyagokkal, ionokkal, kalciummal, magnéziummal csökkenthető-e a vérnyomás. A nagy nemzetközi, randomizált, prospektív, kettős vakvizsgálatok azonban ilyen bizonyított hatást nem találtak. Vagy hipertonológusként inkább úgy fogalmaznék, hogy míg a nátriumról tudjuk, hogy megemeli vérnyomásunkat, a kalcium és a magnézium viszont nem növeli.

Mi a helyzet a vitaminokkal? A weben gyakran találkozni C-vitaminos készítmények hirdetésével, amelyek többek között a vérnyomás csökkenését is ígérik.

A C-vitamin nagyon sok mindenre jól hat, de a vérnyomást nem csökkenti. Megint csak azt tudom mondani, hogy randomizált, prospektív, kettős vakvizsgálat nem támasztotta alá egyetlen vitamin vérnyomáscsökkentő hatását sem. A legígéretesebb jelölt az E-vitamin volt, végeztek is olyan kísérletet, hogy hipertóniás betegek egy csoportjának vérnyomáscsökkentőt, a másik csoportnak vérnyomáscsökkentőt és E-vitamint, a harmadiknak pedig csak vitamint adtak. A vizsgálat eredményei szerint az E-vitamin egy higanymilliméterrel sem befolyásolta a vérnyomást. Az E-vitamin nagyon kedvező általános érelmeszesedésre, gyulladásokra, vérnyomáscsökkentésre viszont nem alkalmas.

És mi a helyzet a fokhagymával, a levendulával és egyéb gyógynövényekkel?

Ezeket mind nagyon pozitívnak tartom a hipertóniát megelőző állapotokban. Optimális vérnyomásnak a 120 higanymilliméter körüli vérnyomást tartjuk, magas vérnyomásról pedig 140-től beszélünk. 130-140 Hgmm között az amerikai irodalom prehipertóniáról, a hipertóniát megelőző állapotról, - a magyar Hypertonia Társaság megfogalmazásában azonban még normális vérnyomásról -, beszél, ilyenkor lehet fokhagymát, petrezselymet, levendulát fogyasztani!

A már kialakult magasvérnyomás-betegségre alkalmazni azonban aggályos. Gondoljon bele, hogy mi orvosok, amikor beállítjuk egy betegnek a vérnyomásértékét, azon gondolkodunk, hogy 1,5 milligrammot vagy 2-t vagy 3 mg-t adjunk-e az adott készítményből, és hogy azt a reggeli vagy az esti órákban adjuk-e, illetve mivel kombináljuk. Ehhez képest egy fokhagymáról, egy fűszernövényről nem tudjuk, hogy éppen miből mennyit tartalmaz. Én nem vagyok gyógynövény ellenes, de vérnyomáscsökkentőként alkalmazni őket igencsak megkérdőjelezhető.. A petrezselyemről például tudjuk, hogy enyhén vízhajtó, de egyáltalán nem biztos, hogy a betegnek olyan a hipertóniája van, hogy szüksége van vízhajtásra is. Jelenleg Magyarországon 750 vérnyomáscsökkentő szer van forgalomban, nem nagyon tudok arra orvosi magyarázatot, hogy miért gyógynövényeket alkalmaznánk ezek helyett.

A magas vérnyomással nem lehet viccelni. Ahhoz, hogy valakinek ne alakuljon ki a hipertóniával összefüggő szív-, vese-, agy-, perifériás ér- vagy szembetegsége, ahhoz egy életen át kell a gyógyszert szednie, és ez a hatás nem várható el a folyamatos gyógynövény fogyasztástól. Magyarországon az összes végállapotú vesebetegség 20 százaléka hypertonia következtében alakul ki. De az összes stroke betegség 75 százaléka, és a szívelégtelenségek 75-80 százaléka mögött is a magas vérnyomás áll.

Ha a magasvérnyomás betegség nem gyógyszeres kezeléséről illetve a táplálkozás kapcsolatáról beszélünk, akkor a testsúly csökkentését, az optimális testsúly elérését, a járványszerűen terjedő túlsúlyos állapot és az ahhoz társuló szénhidrát-, zsíranyagcsere megállítását tűzzük ki célul. A mozgás- és a táplálkozáskultúra fejlesztése eredményezheti csak a szív-és érrendszeri betegségek megelőzését illetve tartós egyensúlyi állapotát."

http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/sziv/20100421-magas-vernyomas-a-kalium-legyen-az-uj-baratod.html